Hátra és előre

Azt hiszem, egy újév napján megjelenő írásnál úgy illik, hogy szerepeljen benne valamilyen visszatekintés az óévre, jusson hely az addigi eredmények értékelésének, és emellett valamivel kecsegtessen a következő időszakra vonatkozóan is. Hagyományosan ez a szertartás nyilván a múlt csalódásainak és a jövő reményeinek összevetését szolgálja. Az én esetemben - már csak azért is, hogy ne legyen reménytelenül egysíkú a dolog - megpróbálom majd kicsivel szélesebb körben is értelmezni ezt a konkrét egy éves periódusnál, hiszen ennél markánsabb korszakok határát is megfigyelhetjük magunk körül.

Önmagában attól, hogy 2012-ről 2013-ra ugrott a dátum, semmilyen lényeges kérdésben nem következik be semmilyen változás, ez csupán egy önkényesen kijelölt időpont, amikor leltárt készíthetünk; egy időpont, amikor kicsit hosszabb távon is szoktunk vizsgálódni, mint általában a mókuskerékkel való küzdelem közben. Maga az év első napja ugyanolyan mint az összes többi, ehhez kapcsolódik az is, hogy az újévi fogadalmak jelentős többsége bizony az első vagy második komolyabb nehézség alkalmával meg szokott hiúsulni. Rengeteg valódi változáshoz egy ember életében hosszabb időre, a döntés érlelődésére van szükség, nem történnek meg egyik napról a másikra. Például lehet hallani olyan esetekről is, hogy valaki egy pillanat alatt képes volt dönteni és leszokni a dohányzásról, de tudjuk, hogy ez messze-messze nem általános. A hosszú kínlódás és a visszaesések sorozata jóval gyakoribb. De említhetném a fogyókúrát is: bármilyen drasztikus diétát is követ az ember rövid távon, a kilók utána hajlamosak visszajönni. Rengeteg folyamat van, ami nem működik gombnyomásra. Megszoktuk, hogy gépekkel szinte mindent meg tudunk oldani, de ma is vannak esetek, amikor ez nem lehetséges.

Visszatekintve az elmúlt egy évre azt kell mondanom, szerencsére nem bántam meg az oldal elindítását. Azért "szerencsére", mert bár ez az egész projekt nem teljes egészében szilveszteri fogadalom, de ha ránézünk az első bejegyzés időpontjára, akkor látjuk, hogy részben azért annak is tekinthető. Valószínűleg így január elején igencsak megugrik az induló blogok száma, és - noha nem láttam még erről statisztikát - biztos vagyok abban, hogy ezek közül nem túl nagy százalék éli meg az első születésnapját. Bizonyos mértékig büszke is vagyok magamra, hogy hellyel-közzel tartani tudtam magam az akkori elhatározásomhoz. Ezekkel a témákkal korábban is sokat foglalkoztam, de a heti írások mindig rákényszerítenek egy következő lépés letisztítására és megfogalmazására. (Igen, még ha nem is mindig tűnik úgy, de amit közzéteszek, az már a letisztult forma. Nem is gondolná az ember, hogy sok egyszerű elképzelést milyen nehéz szavakba önteni...) Ezzel a blog elsődleges célja teljesült is az első év során, és nem szeretném alább adni a dolgot idén sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne vennék szívesen bármilyen hozzászólást az olvasók részéről. Akár itt, akár más fórumokon szívesen beszélgetek bárkivel ezekről a témákról. Az eszmecsere káros biztosan nem lehet, hasznos viszont annál inkább.

A civilizációs hanyatlás képe egy olyan megközelítés, világnézet, ami számos jelenleg uralkodónak számító gondolattal szembemegy, és számos jelenlegi tabut semmibe vesz. Úgy vélem, a tapasztalat és a józan ész engem igazol, amikor csatlakozom ehhez a rendszerhez, és szeretnék másoknak is közvetíteni belőle valamit. Mindez nemcsak egy elméleti jellegű kísérletet takar, hanem a szükséges, valódi életmódváltás előkészítéséhez is elengedhetetlen.

Egy általános, bevezető időszak után a politikai ideológiák útvesztőjébe gázoltam bele, a mostani kisebb kitérő után ezt is fogom folytatni. Talán nem egyértelmű, miért is pont ez lett az első kiválasztott témakör, hiszen számos területről elindulhattam volna, de valójában számos indokom volt erre a sorrendre. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy manapság rengetegen épp ezekhez az eszmékhez igazítják a világnézetük alapjait. A politikai ideológiák kritikájában látványosan kitűnnek azok a logikai formák is, amelyek minden más esetben is uralkodóak lesznek. Maguk a folyamatok, ahogyan az egyes állítások végső alapját nagyító alá tesszük, és ahogyan gyakran magától értetődő jelenségek is múlandónak bizonyulnak, a hanyatlás minden területén előkerülnek majd. Aki egyáltalán gondol valamit arról, mit is kellene kezdenünk magunkkal a különböző válságjelenségek közepette, az is gyakran az ideológiák által ketrecbe van szorítva. Ez egyszerűen nem engedhető meg, hiszen ezek maguk is részei a problémának.

Ahogyan erről szó volt, a kiinduló axiómák, az alapállítások semmilyen logikai rendszerben sem indokolhatóak (ugyebár ezért hívják őket alapállításnak). Ugyanez persze ellenkező irányban is igaz, érvekkel nem is lehet őket lefegyverezni. Egy liberálist ugyanúgy nem lehet csupán beszéddel megingatni az egyének egyenlő megítélésébe vetett hitében, mint ahogy a technológiai fejlődés mindenhatóságának híveit sem lehet így kiábrándítani, de említhettem volna még ezer alig észlelt feltevést a hétköznapokból. A változás folyamata még totálisan ellenkező tapasztalatok után is csak lassan, kínlódva zajlik le. Nehezebb és szebb dologról van tehát szó, mint egyszerű logikai következtetésről. Az érzékelt világot kell más keretek közé helyezni, olyan modellt kell mutatni, amely közelebb áll a tapasztalatokhoz, mint az eddigiek. Mivel a politikai eszmék viszonylag könnyen visszafejthetők, egyszerűbb ezeken bemutatni a folyamatot, mint sok más területen. A tervek szerint amint végeztem ezzel az áttekintéssel - lassan közeledik ez az időpont -, a hanyatlás gazdasági következményeire fogok áttérni. A mostani gazdaságtanunk területén már sokkal kacifántosabb csomókat is ki kell majd bogozni...

Van néhány dolog, amelyek nagyobb hangsúlyt érdemelnének, mint ami az utóbbi időben jutott nekik. A tárgyalt ideológiák jellegükből kifolyólag főként mentálisan jelentenek kihívást; aki fogékony az ilyesmire, az bizonyára hozzám hasonlóan örömét leli abban, hogy lebontja és kielemzi őket. Ugyanakkor ezzel önmagában nem megyünk semmire, ha a valódi cselekvés háttérbe szorul. A tévhitekből való szabadulást úgy kell kihasználni, hogy valóban előny származzon belőle a jövőben. Jómagam is több párhuzamos, és sokkal inkább kézzelfogható dologba szeretnék belefogni, és ezekről is beszámolni az itteni írásokban. Ez sem működhet egy pillanat alatt, de az előkészületek már régóta zajlanak, ezért bízom benne, hogy például egy év múlva ilyen irányban feltűnik majd a javulás. Hogy mit is jelent majd ez konkrétan, az egyelőre talán maradjon titok...

Harmadik vonulatként - a választott részterület tárgyalása és a gyakorlati változtatások, törekvések tolmácsolása mellett - továbbra is napirenden marad az aktuális hírek kommentálása. Időről időre bekerül a tévébe is valami, ami feltűnő kapcsolódási pontot jelent a rideg valósághoz, márpedig ha a magyar média bármi ilyesmit közzétesz, arra mindig érdemes felhívni a figyelmet...

Ilyen esemény volt például a 2012-es évhez kapcsolódó világvége-mítosz kudarca. Magának a gyakran emlegetett maja naptárnak ehhez a jelenségnek nem sok köze van, ez a dátum csupán egy csillagászati periódus végét jelentette. Mint a hónapok vagy évek vége. A hozzá csatolt apokaliptikus jelentés sokkal inkább a mai ipari társadalmak állapotából fakad. Talán tudattalanul, de rengetegen tapasztalják nap mint nap, hogy az az egyenes vonalú Haladás, amelyen a köztudatban levő világnézetünk alapszik, bizony egyre kevésbé igazolható a tények alapján. Évszázadok alatt vált a mindennapok részévé a várakozás, hogy a gyermekek gazdagabbak lesznek, és kényelmesebb, könnyebb életet érdemelnek, mint a szülők. Hogy ami tegnap probléma volt, az ma egy pillanat alatt elhárítható. Úgy tűnt, hogy ez természetes. Amikor az ember szembesül vele, hogy a világ nem ilyen minta alapján működik, akkor több dolgot is tehet. Elkezdhet kutatni, mi is lehet akkor az igazság, miért kezd befuccsolni a rendszer. Ez egy göröngyös, csalódásokkal teli, fájdalmas út. Nyilvánvalóan sokkal kényelmesebb, ha egyszerűen letagadja az észlelt ellentmondásokat és kikerüli még az említésüket is.

Amikor a világ nem igazodik az elvárásainkhoz, levonhatjuk azt a következtetést is, hogy ez a világ hibája. Most lépjünk túl azon, hogy mennyire dölyfös és nevetséges ez a hozzáállás... A világvégét jövendölő könyvek és filmek népszerűségének egyik legfontosabb gyökere ugyanis szerintem itt van. Egy hibás, elvetélt világon csak a teljes pusztulás tud segíteni, okozza akár szupernóva, meteorbecsapódás, új jégkorszak vagy egy rejtélyes vírus. Ami viszont megmarad, az szinte az összes elmélet esetében ideális, tökéletes életet tud biztosítani az esetleges túlélőknek. Akkor már nem lesznek ellentmondások, amelyek megkeserítik az életet, nem lesznek kényelmetlen, megoldhatatlan szituációk. Más szóval nem kell végigjárni a kiábrándulás útját, hanem a világ alakul át kedvünk szerint. Édes álom, a lehető legijesztőbb, álcázó csomagolásba mártva... Minden körülmények között óvakodnunk kell attól, hogy bármilyen hasonló várakozásba ringassuk magunkat. A földi élet története azt mutatja, hogy a környezethez való alkalmazkodás képessége a kulcs a túléléshez, a leírt hozzáállás pedig éppen ellentétes irányba mutat.

Bár most egy újabb ilyen prófécia mondott csődöt, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a megfelelő szerzők nem találnak ki újabb időpontot a közeljövőben. Épp annyira önmagába forduló és épp annyira ördögi ez a kör, mint a tiszta tagadással operáló struccpolitika. Hogy ki tudjunk innen mozdulni, elkerülhetetlenül a saját világképünkön kell változtatnunk. Ezért írtam az első bekezdésben, hogy korszakok határán állunk. A határ nem egy adott pillanat, és nem is történik mindenhol és mindenkinél egyszerre, de annyi biztos, hogy az ideje már eljött. A feltartóztathatatlan haladásba vetett hit válságba került.

Ez a jó és rossz közötti határt jelenti? Korántsem. A jó és rossz ugyanis nem abszolút fogalmak. Ha boldogok akarunk lenni, de nincs lehetőségünk változtatni a körülményeinken, akkor abban kell megkeresnünk az örömet, ami rendelkezésre áll. Ha van bármilyen tanulsága a történelemnek, akkor az az, hogy az ember képes erre. Valószínűleg sokkal nagyobb esélyem van belehalni egy járványba vagy természeti katasztrófába, mint bárkinek, aki 30 évvel korábban született. Valószínűleg sokkal szegényebb leszek életem során, mint ugyanez az ismeretlen személy. Valószínűleg rövidebb ideig élek majd, mint a korábbi átlag. Ezek a tételek mindenkire igazak, aki most élik húszas éveiket. Ugyanakkor kisebb esélyünk lesz a rákra, az Alzheimer-kórra vagy a cukorbetegségre. Közelebb kerülhetünk a természeti rendszerek megértéséhez. Közelebb kerülhetünk egymáshoz, mert rá leszünk szorulva. Rövidebb életünket valószínűleg legalább nem elszigetelve töltjük majd. Talán az országunk számára nyugodtabb idők jönnek. Nem vitatom, hogy keserves és fájdalmas eseményeknek lehetünk tanúi, de az élet útja nem a megfutamodás, az élet útja a küzdelem. 2013 kétségtelenül küzdelmes év lesz, és az összes többi is, ami utána következik. Aki velem tart, talán megelőzhet néhány csapdát, talán előbb észrevesz néhány lehetőséget; bár ez már szinte több is, mint amit remélni merek.