Burokban születtünk

Talán az ismerősi köröm torzít a valós képen, de az utóbbi hónapokban mintha egyre többen ébrednének rá a tényre, hogy valamivel, amit eddig biztosnak hittek, alapjaiban nagy baj van. Bár ebben nincs is semmi meglepő, ha megnézünk néhány statisztikát. (Nagyjából a cikk közepén található.) A magyar kormány kritikája is lehet helytálló - sőt, általában is elmondható, hogy ez ritkán téveszt célt, a kormányzó párttól függetlenül -, ugyanakkor nem nehéz belátni, hogy most külföldön sem jobb a helyzet.

Az Európai Unió, melytől annak idején a magyar jóléti állam megteremtését vártuk, lassított felvételben agonizál a szemünk előtt, a déli és északi országok különböző habitusának köszönhetően az összekötő kapcsok már-már szakadoznak. A németek nem fogják kifizetni az olaszok adósságait, nem is tudnák, nem is akarják; de a görögök sem fogják eltűrni, hogy az európai bankrendszer gyarmatosítsa őket. A mi játszmáink még kis tételnek számítanak... Mindeközben alig lehet lépést tartani a közel-keleti eseményekkel, ott a diplomáciai kapcsolatok manapság csatahajók és rakéták felvonultatását jelentik. Az újabb háború minden jel szerint eldöntött tény, és egyre kevésbé valószínű, hogy ez számunkra kimerül majd a hírek meghallgatásában, bár egy olajárrobbanás ismét nem csak minket vinne csődbe... Az elmúlt év néhány releváns történése, a teljesség igénye nélkül: arab tavasz, görög adósságcsapda, japán szökőár, atomkatasztrófa, az USA hiteleinek leminősítése, Líbia, Szíria, Occupy Wall Street mozgalom, tízezres tüntetések Moszkvában. Talán különösebb magyarázkodás nélkül állítható, hogy nincs éppen jó passzban az emberiség.

Senki ne áltassa magát, ezek az események összefüggenek, méghozzá emberi ésszel követhető módon. Az ipari civilizáció, amely kb. 350 éve kezdte levakarni a fenekéről a tojáshéjat, a hanyatlás újabb szakaszába lépett. Amit látunk, az csupán a felszíni tükröződése annak, hogy az ipari társadalmak elérték azt a pontot, mikor az erőforrásaik korlátjai közvetlenül megjelennek. Ezeket a korlátokat nem az emberiség állította fel, nem elvek, ígéretek, vallások vagy érzelmek. Ezek a határok magának a természetnek a részei, az erőforrások jellegéből következnek, így nem tudunk változtatni rajtuk. A kialakuló helyzethez alkalmazkodnunk kell, ami a többi bukott civilizáció polgáraihoz hasonlóan számunkra is nehéz feladatnak ígérkezik.

A teljes képhez tartozik a fosszilis energiahordozók kitermelésének tetőzése (élen a kőolajjal), az éghajlatváltozás, és a környezetünk szennyezettsége, és ezen belül különösen az élőrendszerek károsodása. Lényegében ezek az erőforrások azok, amelyeknek korlátjaiba ütközünk, könnyen látható, hogy egymással is összefüggnek. Hogyan születnek ebből háborúk, tőzsdekrachok, és ipari katasztrófák? Részben erről fog szólni ez a blog, megkísérlek egy konzisztens képet felvázolni az olvasók, de ugyanúgy saját magam számára is.

Mindehhez jobb oldalon feltüntettem több hasznos linket. Elsőként a témával először ismerkedőknek javaslom a Chris Martenson által összeállított Crash Course nevű videósorozatot (elérhető angol, spanyol, német és francia nyelven). Ha ezt megnézi, és megemészti valaki, az már jó kiindulópontban van, hogy a média által nem előkezelt (és ezzel együtt eltorzított), vagy egyszerűen elhallgatott tényeket is érzékelje. Jómagam nem szívesen gondolok bele, mekkora munka lehetett ezt elkészíteni, értékes és hasznos segédeszköz. Magyar nyelven hasonló szerepet tölthet be a Hetesi-féle jelentés, amely a Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport (FFEK) honlapján olvasható, más elemzések és releváns hírek mellett.

Sajnos a témában e honlapon kívül viszonylag szűk a magyar nyelvű irodalom, talán nagyképűség gyanúja nélkül állíthatom, részben ezért is írom majd ezeket a bejegyzéseket. Ártani biztosan nem fognak majd. Angol nyelven azonban nagyszerű honlapokat és független internetes közösségeket lehet találni. A fennmaradó három hivatkozás ilyenekre ad példát. Az Archdruid Report egy blog, melynek szerzője John Michael Greer, aki a követendő történelmi és természeti példák, sőt, konkrét esetekben használható módszerek és források garmadáját szolgáltatja a heti bejegyzéseiben, valamint (az FFEK-hoz hasonlóan) kihangsúlyozza a szituáció szellemi-mentális következményeit is. Ezt a nézőpontot nehéz túlhangsúlyozni, mert ezen a ponton lép be az irracionalitás, amellyel egyszerű érvek és logika nem tud mit kezdeni. A mai nap kihívása ugyanis nem technológiai jellegű, hanem emberi, spirituális kérdés. Évszázadokig rendelkezésre állt az energia, hogy környezetünket alakítsuk saját kedvünk szerint, mostantól viszont egyre inkább nekünk kell majd alkalmazkodnunk. Ez számos társadalmi, politikai, sőt vallási kérdést vet fel, melyeket Greer részletesen tárgyal, érdemes beleolvasni az archívumba is. Az elemzések az amerikai lakosság szempontjából íródtak, ettől a magyar helyzet jelentősen eltér, de legtöbbször párhuzamba állítható vele.

A Mike Ruppertről szóló Collapse dokumentumfilmet magyarra is átültették, ebben a hosszú interjúfilmben is pontosan erről a témáról van szó, aki nem látta, melegen ajánlom. Az ő több éves, évtizedes munkáján alapszik a Collapse Network, amely egy a teljes földgolyóra kiterjedő közösség információk, hírek és tapasztalati tudás megosztása céljából. Jómagam nem vagyok feliratkozott tag, de az ingyenes sajtókövetés nagyszerű ingyenes szolgáltatása a honlapnak, ezért gyakran felkeresem. Elsősorban pénzügyi-gazdasági-világpolitikai témákat ölel fel. Ugyanez elmondható a Zero Hedge-ről is, az itt fellelhető eredeti írások elsősorban a pénzpiaci folyamatokról tudósítanak. Ha valaki elsőre visszaborzadna a túlbonyolított, és csupán a bizalom alapjára felépített rendszerektől, melyekről szó esik, azt csak azzal tudom vigasztalni, hogy számomra ez sokadszorra is meghökkentő tud lenni.

Aki eddig eljutott az olvasásban anélkül, hogy megkereste volna az x-et a jobb felső sarokban, az valószínűleg szembesült már a felvázolt helyzet valamilyen következményével, és talán kíváncsi is rá, mi is ez az egész, és hogyan kezelhető. Bízom benne, hogy néhányan innen is megkapnak majd jó pár választ. Aki a szőnyeg alá söpörné a kérdést, annak nem kell Afrikáig mennie, hogy valódi, mellbevágó példákkal szembesüljön. A magyar vidék, amelyet hiába dúlt végig számos háború, most békében adta meg magát az enyészetnek. Menjünk végig egy borsodi vagy baranyai falu  főutcáján úgy, hogy nem jut eszünkbe, valami nem stimmel... Számunkra, akik kedvező anyagi helyzetből, városból, meleg irodákból, biztos ipari munkahelyekből vizsgálódunk, alig érzékelhetőek egy teljes munkanélküliségben vergődő magyar falu mindennapjai, nincs olyan kommunikációs csatorna, amely ezt közvetítené. De a burokban élők tábora egyre kisebb, ma az morzsolódik le, akinek bedől a hitele, holnap az, aki elveszti a munkáját. Holnapután az életért küzdő betegekre omlik egy elhanyagolt kórház épülete, vagy megfagy egy kisdiák az iskolában. Történelmi léptékkel nézve mind burokban születtünk, és keserű ébredés vár arra, aki azt hiszi, lehet még halogatni az ébredést. A burokban könnyen elfogyhat a levegő.