Másvalaki problémája

Szinte már ősi emléknek tűnik az a tavaly nyári nap, amikor politikai fejtegetésekkel kezdtem el foglalkozni ezen a blogon. A kiindulópont az volt, hogy szerettem volna megmutatni, miért nem várok értelmes választ a jelenlegi kormányzati rendszerünktől, amikor hosszabb távú, mélyebb átalakításokat igénylő, netán egyenesen fájdalmas kérdések merülnek föl. Ezzel a szkeptikus hozzáállással egyáltalán nem vagyok egyedül, de abban talán van némi különlegesség, hogy szerintem a helyzetet több szemszögből is érdemes megvizsgálni. Több ismerősöm nyelvén ugyanis rögtön ott figyel a kézenfekvő magyarázat: azért nem jutunk soha semmire, mert szemét, alávaló emberek kerülnek felelős pozícióba. Azért nem érdemes reménykedni a javulásban, mert aki véletlenül változtatni akarna, az a közeg miatt biztosan bemocskolja vagy tönkreteszi magát. "Egy fecske nem csinál nyarat."

A nyilvánvaló cinizmus mellett van ebben a megközelítésben egy tisztességes adagnyi bölcsesség is. A politika közege ugyanis olyan követelményeket támaszt a résztvevők kapcsolatrendszerével, anyagi, sőt, családi hátterével szemben, hogy önkéntes alapon, csupán intézményesített lehetőségekre támaszkodva beavatkozni szinte lehetetlen. Magyarul mondva protekció kell, tevékeny szülői támogatás és teljes elkötelezettség. Így aztán ami ott történik, azért kívülről nem vállaljuk, nem vállalhatjuk a felelősséget, pedig elvileg ugyebár éppen hogy a nép akarata kellene hogy irányítson. Közvetett módon, tömegbe verődve, tüntetve, tiltakozva szólalhatunk csak fel, és ezt is csak ritkán, hiszen így nem lehet élni. A döntések nagyobb része nincs a kezünkben. Nem véletlen, hogy még az egyes pártokhoz, politikusokhoz bizalommal forduló társaink közül is legtöbben idegenkednek a személyes szerepvállalástól. Nagyjából annyi esélye van egy hétköznapi embernek bekerülni ezekbe a körökbe, mint egy parasztfiúnak Mátyás király tanácsadói közé. Félreértés ne essék, van példa rá, hogy valaki a nulláról indulva legyen miniszter, de azt is nagyon jól tudjuk, hogy Kinizsi vagy Bakócz Tamás is szédületes karriert futott be.

Egyéni szempontból nézve tehát érthető, ha távol tartjuk magunktól ezt a világot. Szitkozódásokkal vagy fogat csikorgatva, esetleg nagyot legyintve is reagálhatunk a kedvezőtlen döntésekre, ha pedig netán valami számunkra előnyös elhatározás születik, arra is megvannak a megfelelő gesztusok. Érezzük, hogy ki vagyunk szolgáltatva, és akibe szorult egy kis következetesség, az a híradót nézve érez némi tehetetlenséget és aggodalmat is. Ha fent valamit elrontanak, annak mi isszuk meg a levét. A mondandóval tehát jórészt egyetértek. Az indoklást mégis vitatni szeretném.

Jól ismert filozófiai elvek, ökölszabályok segítenek az azonos jelenségeket magyarázó elméletek közötti választásban. Talán a legismertebb ezek közül Occam borotvája, amely az egyszerű magyarázatok elsőbbségét hirdeti a kacifántos, bonyolult elméletek felett. Például ha patadobogást hallunk, több hipotézis merülhet fel bennünk, hiszen lehet, hogy zebrák közelednek, lehet, hogy unikornisok. Ez az elv mégis azt diktálja, hogy elsősorban lovakra gyanakodjunk, ahogyan persze legtöbben ezt egyébként is tennénk. Viszont ha mindez a vad szavannán történik, akkor természetesen lehet, hogy más lenne a helyzet... Egy hasonló gondolatmenet humoros megfogalmazására született Hanlon borotvája, amely azt javasolja, semmit ne írjunk a szándékos rosszindulat számlájára, ami kielégítően megmagyarázható emberi alkalmatlansággal és ostobasággal. Önmagában nincs ebben semmi vicces, mégis nevetnem kell, ha a két "borotva" párhuzamára tekintek. Igen, hiába a gonoszságról szól a legtöbb mese, nekem úgy tűnik, hogy a hülyeség sokkal-sokkal gyakoribb...

Lehet, hogy kellemetlen lenne számukra az ilyen "védelem", de ez vonatkozik a jelenlegi politikusainkra is. Kényelmes dolog mindent az ő jellemhibáikra fogni, de ha a saját pillanatnyi érdekeinknél bármilyen módon messzebbre akarunk tekinteni, akkor ez nem lehet kizárólagos magyarázat. Nem hagyhatunk rájuk mindent, nem vonhatjuk ki magunkat a felelősség alól. Még ha tényleg személyekre lebontva megvetjük őket, akkor is látnunk kell, hogy miért olyanok, amilyenek.

Az okot én abban látom, hogy jelenlegi rendszer így választja ki őket; a jelenlegi rendszert pedig a civilizációs fejlődés formálta ilyenre. Az elmúlt hetekben többször emlegetett specializáció ezt a területet sem kerülte el: a politikusi képzések pontosan olyan embereket állítanak elő, akik a kormányzati kérdésekben való vitázáson kívül semmihez nem értenek. Ez a dolguk, minden mást a háttérszemélyzet végez el. Ez a legfontosabb tényező, amely eldönti, ki lesz sikeres politikus, ezért választjuk meg őket, és ezért szidjuk néhány hónappal később. Mi ezzel a gond? Például hogy ezek az emberek legtöbbször csupán halvány fogalommal bírnak arról, hogy mit is kezdjenek a hatalommal. Meg kell szerezni, meg kell tartani, ez persze jó játék, de a többi, önmagában értelmezhető döntésről nincsen semmilyen elképzelésük. Személyesen nem is lehet, hiszen az említett elszigetelődésnek köszönhetően éppen annyira nem látnak "le" a nép apró-cseprő ügyeiig, ahogyan mi sem látunk "fel" az ő dilemmáikig. A Fidesz kétharmados többségével akkora támogatást kapott, amivel már valódi változtatásokat is meg lehet kísérelni, ehhez képest úgy tűnik, hogy csupán ötletszerű kapkodásra futja tőlük. Talán mert nincs szükség változásra? Vagy inkább mert nem tudják, min kellene változtatni? Mindenkinek szíve joga megítélni, én a második említett lehetőségre szavazok...

Valójában mégis van egy dolog, amelyet minden kormány következetesen végigvisz, ez pedig nem más, mint a saját támogatóinak, a kampányuk pénzelőinek, és a holdudvarukba tartozó különböző szervezetek, alapítványok és önkormányzatok legtöbbjének bőkezű megjutalmazása. Valójában váltógazdálkodás esetén ezt vehetjük tervezett jelenségnek is, hiszen így előbb vagy utóbb mindenkinek jut néhány kellemes falat. Ciklusok közben ugyan nincs kompromisszum, különböző időszakok váltogatásával viszont meg lehet szervezni a növekedésből származó haszon mindenkinek előnyös szétosztását. Szép és jó. A figyelmes olvasó azonban észrevehetett egy nem is olyan apró feltételt: egészen addig mehet így minden, amíg van növekedés...

Ezen a ponton nagyjából meg is érkeztünk a következő időszak legfőbb témájához, a modern gazdaságtanhoz. A gazdasági elméletek jelentik az egyik legkomolyabb tényezőt egy-egy párt holdudvarában, hathatós segítséget nyújtanak a közpénzek megfelelő visszaosztásában. Egyik legfőbb tulajdonságuk, hogy a hétköznapi ember szemében egyszerűen érthetetlenek és átláthatatlanok. Az ideológiákkal szemben, amelyek a tömegek manipulációját és a választók fantáziájának lekötését szolgálják, a gazdaságtan politikai szerepe sokkal inkább egyfajta távolságtartás. Jelentős része van a közvélemény idegenkedésében a politika iránt. Kacifántos irányelvek, mechanizmusok, folyamatábrák, rövidítések tömkelege zárja le előttünk az utat, ha bele akarnánk kontárkodni a 'nagyok" dolgába, a gondosan kimért - és legtöbbször még gondosabban elcsalt - statisztikák pedig épp elég keveset mondanak ahhoz, hogy bármelyik oldal bármit beléjük tudjon magyarázni.

Az ideológiákról azt írtam - és ezt még mindig fenntartom - hogy tulajdonképpen egy nagy vallás, a haladás kultuszának különböző szektáit testesítik meg. Pontosan azt a szerepet - az élet értelmének leírását - igyekeznek betölteni, melyet korábban a hagyományos vallások, és így elkerülhetetlen módon egyre csak igyekeznek kiszorítani azokat mindenhonnan. Ha azonban papokat keresünk, őket a mai viszonyok között legkönnyebben inkább a közgazdászok között találhatjuk meg. Ők azok, akik a kormányzás egészére nézve befolyással bírnak. Ők azok, akik minden kétkedőt és adott esetben egymást is hajlamosak kiátkozni és eretneknek bélyegezni. Ők azok, akik nap mint nap észlelt egyszerű jelenségek köré akkora ködöt kavarnak, hogy szinte rájuk sem ismerünk.

Hogy mindez miért is alakult ki így, arról jövő héten szeretnék néhány szót szólni, utána pedig belevethetjük magunkat abba a káoszba, amely az elégtelen oktatásnak köszönhetően legtöbbünk fejében dúl a gazdaság és a pénzrendszer működéséről. Természetesen előzetes ismeretektől függ, de ha csak személyes tapasztalatokból indulok ki, akkor azt hiszem, sokaknak megdöbbentő és hihetetlen dolgokról is lesz szó. És hogy mi a cél? Végső soron az, hogy előbb vagy utóbb átlássunk a politika fátylán, és meglássuk mögötte a lényeget, ami közvetlen kapcsolatban áll életünk szinte minden pillanatával, és eddig mégis másvalaki problémájának hittük.