Fekete Nap (2. rész)

Alighogy megkezdődött a rendőrkapitány által kiadott esti kocsikázás, máris egy megállóra kerül sor. Kiss nyomozó ragaszkodik hozzá, hogy az utolsó cseppig feltankolják a rendőrségi garázsból kivett jó öreg Skodát. Hiszen ki tudja, szükség lesz-e rá? Ráadásul ma még a kincstár kifizeti, a holnap meg soha nem biztos... Alighanem saját türelmetlenségét próbálja lehűteni az érvekkel, Záros ugyanis nem mutja jelét semmilyen ellenkezésnek. Egyébként tudja már ő is, hogy a helyi rendőröknek régóta sajátos kedvezmények járnak a Kőbányai úti gázkút tulajától (és viszont), a jó kapcsolatot pedig mindkét fél igyekszik fenntartani. A rossz nyelvek szerint a kapitányság éppen a kút közelsége miatt költözött ide néhány évvel korábban; ez a környék az egyetlen, ahol ha folyamatosan alakítani nem is, de legalább biztosan követni tudják az utcai eseményeket.

Kiss kiugrik a volán mögül és fürgén megkezdi az intézkedést a tankolással és fizetéssel kapcsolatban, míg a hadnagy a foglyot tartja szemmel. Alapvetően ez talán az utolsó helyek és időpontok egyike, ahol egy mongoloid szemű és ép eszű ember ki akarna szállni bármilyen autóból, mégis vigyázni kell a szöktetés eshetőségére. Ilyen helyzetben ráadásul a járókelők szinte mindannyian gyanús alakok, és nem csupán azért, mert sötétedés után a halvány lámpafény kiszámíthatatlan árnyékokat vet. A Kőbányai út e szakaszán a közvilágítás a gázkút oldalára esik, de ha az ember elindul a belváros felé, húsz-huszonöt lépés után jókora homályban sétál majd, mert a lámpasor hamar átkerül a széles aszfaltborítás ellenkező oldalára. Abból az irányból akár meg is lephetné őket valaki.

Záros nem bánja, hogy rá maradt az őrködés, Kiss képességeivel és őszinteségével kapcsolatban ugyanis továbbra is bőven akadnak kételyei. Hátával az autó oldalának támaszkodik és lassan járatja a tekintetét az út és a járdák között. Egyik sem felemelő látvány, de a teljes néptelenség megnyugtató. Lait induláskor hozzábilincselték az üléséhez, hogy gyakorlatilag mozdulni se tudjon. Korábban a fogdában nagyjából ötször átkutatták minden ruhadarabját rejtett fegyvereket keresve. Még a fogpiszkálókat is elkobozták. A délelőtti gyilkosság gyanúsítottja a kényelmetlenségek ellenére ugyanolyan szenvtelenül hallgat az autóban, mint korábban a kihallgatás során tette. 

Talán sosem derül ki, mi történt pontosan abban a kifőzdében, a következményei azonban már nem is kérdésesek. Reggel még úgy tűnt, hogy egy újabb sivár munkanap következik a pesti közigazgatás mókuskerekében, most pedig hadüzenetet visznek. A triád tagjait nem lehet csak úgy igazoltatni és előállítani, talán már holnap is lesz ebből kényes probléma... Másrészt viszont a találkozás alkalmával adódhat alkalom előrébb vinni a saját küldetését. Csak előbb ezt a rendőrt sikerüljön kezelni valahogy... Lai teljesen közönyösnek látszik az ilyesfajta sorskérdésekre nézve, lehet hogy számára ezek az átlagos hétköznapok.

Kiss kilép a gázkút üzlethelyiségének ajtaján, és visszatér az autóhoz. Egy lekváros fánkot nyom Záros kezébe.

"Ingyen volt, jó étvágyat."

Ő maga egy citromos süteményt majszol teljes erőből. Az állkapcsai mintha betont őrölnének, pedig a tészta még puha és meleg. Mikor végez, leveri a ruhájáról az odahullott morzsát és porcukrot. Aztán hirtelen egy kérdést intéz a hadnagyhoz, mintha csak az időjárásról emlékezne meg.

"Láttad már ezt a Liu Kvant?"

"Nem."

"Sejtettem. Jól be vagyunk osztva akkor, mert én sem."

Záros nyugodtan lenyeli a falatot, mielőtt megszólalna.

"Odamegyünk, beszélünk, hazajövünk. Ha egy szenilis öregasszony van a címen, akkor vele."

"Aha, faszán hangzik... Csak ezt te sem hiszed el."

"Mi történhet még?"

"Hülye kérdés. Mi nem történhet? Ne nézz már madárnak..." Rövid szünetet tart. "Ha már belerángattál ebbe."

A hadnagy nem válaszol. Lassan elsétál a gázkút szemeteséig és beledobja a fánk papírzacskóját. Amikor visszajön, szó nélkül beül az anyósülésre. Kisvártatva Kiss is beszáll, és beindítja a motort. Kihajtanak az üres úttestre és elindulnak Kőbánya felé. Néhány percig egy szó sem hangzik el, így a zötyögés még hosszabbnak tűnik. Azt már a tankolás előtt megbeszélték, hogy nem fognak kerülőutakon poroszkálni, teljesen felesleges lenne. Élessarok, Örs, Bosnyák tér, aztán nyílegyenesen Újpalotára, kis szerencsével egy órán belül ott vannak. A kocsit ellenőrizték, teljesen rendben van, tehát csak akkor lehet gond, ha csinálnak saját maguknak. Kiss a nagyobb kátyúk kikerülésekor magában szitkozódik, de nem taposhat bele a gázba. Közben szinte teljesen besötétedett, a levegő is egyre hűvösebb a derült ég alatt.

Meglepetésükre a hallgatást Lai töri meg. Ugyanazt a két szót ejti ki, melyeket egyszer már hallottak tőle.

"Vigyetek haza."

A nyomozó alaposan lelassít, majd egy pillanatra hátrafordul. Képtelen kivenni a foglyuk arcát a sötét utastérben, a belső lámpa pedig kiégett. A menekülttáborba egy ügyeletes járőr vinné ki Lait, de ezt a kínai nem tudja.

"Miért vinnénk?"

"Szerzek pénzt nektek. Kávét. Rumot. Lányt."

Kiss sebességet vált, bőgeti kicsit a motort. Gyorsulás közben, már nagyobb tempónál belezökkennek egy jókora pocsolyába, még az utasok fogsora is összekoccan. Kiss ezúttal fennhangon szitkozódik, majd egy kérdést vet hátra a kínainak.

"Miért nem gombát ígérsz?"

"Mennyi kell?"

"Kell a francnak."

Felkanyarodnak a Fehér útra. A fejük felett egy tehervonat zakatol át a vasúti hídon, és éppen fékezni kezd. A zaj miatt beszélgetés megszakad, ki kell várniuk, amíg egy fülsüketítő visítással a szerelvény megáll. A hadnagy régi jó ismerője a tehervonatoknak, de most nem ér rá nosztalgiázni. Kiss feltűnően gördülékenyen kezeli ezt a kis párbeszédet, úgy tűnik, hogy most pótolja be, amit a kihallgatáson elmulasztott. Némi odafigyeléssel talán az ő ügyének is csurran-cseppen valamilyen információ. A nyomozó most nem türelmetlenkedik, de az utazósebességük komótos elérése után rögtön tovább üti a vasat.

"Inkább beszéljünk arról, miért tetted el láb alól azt a szerencsétlen szigetlakót." 

"Nem én tettem."

"Aha... Figyelj! Mi a bánatot keres egy japán egy ilyen helyen? Megszerette a kajátokat Szumátrán a fogolytáborban...? Vagy a koszt?"

Nem érkezik válasz.

"Szerinted tollas a hátam...? Jó. Semmibe nem kerül kirakni a büszke seggedet valamelyik kolerás utcában. Biztos népszerű leszel."

A Fehér úton fel kell kapcsolni az autó reflektorát, de a biztonság kedvéért most a szirénát is feltekerik. Senkinek sem hiányzik, hogy pár afgán vagy kenyai megállítsa őket. Nem nagy kockázat, de százból egyszer túlpörög valamelyik ostoba suhanc, most pedig ez végzetes lehetne Lai számára. Parázsló pontok jelzik, ahol az út mentén dohányzik valaki. Három csoport mellett is elhaladnak, de mindegyik hagy helyet az úton a kocsinak, sőt, még a fegyvereiket is a ruháikba rejtik, ami máskor nem szokás errefelé. Egyenesen elhaladnak a menekültszálló bejárata előtt. A fal mentén ma éjjel is több tucatnyian próbálnak pokrócba csavarva nyugovóra térni, pedig a hajnal hűvösnek ígérkezik a szabad ég alatt. Állítólag valamilyen vétség miatt dobják ki ezeket éjjelre, de pontosan nem akarja tudni senki... A szirénázásra alig néz fel bárki közülük. Lassítás nélkül maguk mögött hagyják a tábor kapuját, és továbbzötyögnek észak felé.

"Találkoztunk."

Zárosnak kell egy pillanat, mire fel tudja venni a beszélgetés fonalát. Lai Koe nyilvánvalóan készségesebbé vált.

"Mindjárt más. És miért kellett leszúrni?"

"Nem én szúrtam le."

"Ehh... A kutyát nem érdekli... Válaszolj a kérdésre."

"Tessék?"

"Miről beszéltetek?"

Alig hallhatóan Lai megköszörüli a torkát. Záros kis híján hátranéz a kínaira, de visszafogja magát. Még ha látná is az arcát rendesen, akkor sem árulna el semmit. Maga a hallgatás ennél sokatmondóbb. A triád ezer üzletet is bonyolít Zuglóban, és legtöbbször ügyet sem vetnek a törvényekre. Ez nem titok. De egyik sem érne meg egy akkora balhét, ami kilátásban van. Itt valami nagyobbról van szó. Márpedig ha ez a helyzet, az ő ügyének sem mellékes. Egy próbát legalább megér.

"Honnan jött ez az ember, Lai? Egyikünk sem ismeri. Marseille? Nizza? Hamburg?"

A legnagyobb nyugati japán negyedeket tippelte, hátha legalább az irányt eltalálja. Egy odesszai vagy moszkvai kapcsolatban első pillantásra megint csak nem lenne semmi különös. Kiss felé fordítja a fejét egy pillanatra, majd ismét az útra szegezi a tekintetét. Közeledik a villogó színes fényeknek és fűszeres füstszagnak az a gombolyaga, amit Örs vezér terének hívnak. A kérdés célba talál, bár nem egészen úgy, ahogy bármelyikük is várta. Néhány másodperc után a következő válasz hangzik el:

"Szelonik."

Szaloniki? A nyomozó csettint kettőt a nyelvével. Záros mélyen beszippantja a kellemesen hűvös esti levegőt, valamint az egzotikus ételek és füstölők illatának első foszlányait. Ezután felesleges firtatni, miről volt szó a kis találkozón a kifőzdében. Olcsó görög-macedón heroin. Ez bizony átrajzolná Pest térképét...

Az Örsön gyorsan áthajtanak, a kezdődő éjszakai életre is alig vetnek néhány pillantást. A lebujokból dübörgő elektronikus zene viszont nem hagyja magát lerázni, még jó ideig a fülükben cseng Lajos király útján is. Errefelé már előnyösebb levenni a villogót és elhallgattatni a szirénát. Záros és Kiss maguk is részt vettek egy alapos razziában másfél-két hete, és szereztek néhány tucat rosszakarót a korábbiak mellé. Ennek fényében most egyikük sem igazán bánja, ha hamar maguk mögött tudják hagyni a környéket. 

A kocsiforgalom Zuglóban is elenyésző, de néhány autó azért már elsuhan mellettük az úton. A járdán poroszkáló sötét alakok szinte mindannyian az ellenkező irányba tartanak, vonzza őket a zene és a fény, mint dögszag a legyeket. A világosabb sarkokon lányok őgyelegnek, a kezeikből nem hiányozhat a cigaretta. Az egyik kereszteződésben kénytelenek szinte állóra lassítani, mert egy férfi és egy nő egy félájult embert vonszolnak át az úttesten. Valakinek hamar véget ért ez a csütörtök este. Kiss rátenyerel a dudára, majd kikerüli a társaságot.

Mielőtt a Bosnyák térhez érnének, befordulnak az egyik kisebb mellékutcába. Errefelé egy háztömbre jellemzően egy működő közvilágítási lámpa jut, de az alatt éjjel mindig áll valaki. Itt sincs másképp. Két középkorú szőke nő lép a sofőr mellé, amikor leparkolnak, egy karcsú és egy kövér. A mosolyuk a rendőr jelvényének villanására rögtön lehervad. Távolabb húzódnak, majd egy rövid szóváltás után el is sietnek, valószínűleg a következő utcába. Eddigre Kiss és Záros már a tagjaikat nyújtóztatják a járdán. A rendőr egy csomag fogpiszkálót is elővesz.

"Kellett nekem diétás sütemény... A franc tudja, miből csinálják, hogy így ragad."

Most jön jól, hogy Lai ilyen praktikus felszereléssel ment el üzletet kötni délelőtt. A hadnagy kedvetlenül néz körbe. Ebben a pillanatban visszataszítónak találja a várost. Ezen a helyen nincs egy apró zug sem, ahova bárki hazamehetne. Különösen saját maga nem. Alkalmi társa felé fordul, aki a fogtisztítással bajlódik.

"És most?"

"Hmm... Először nyilván egészben túl kéne élni az estét."

Halkan beszélnek, hátha Lai hallgatózik a kocsiban. Záros néha vet egy pillantást abba az irányba.

"Nyilván. De hogyan? A jelek szerint központilag blokkolják a triád terveit, minket meg ráadásul odaküldtek provokálni."

"Ja... De ez még a kisebb baj.. Nekem túl kéne élni a következő pár hónapot is. Én nem csak átmenetileg dolgozom itt."

A hadnagy nem érzi találva magát. Mindenkinek megvan a maga baja.

"Akkor hazamegyünk?"

A rendőr kínjában elvigyorodik, majd sóhajt egyet. 

"Francnak kellettél te ide..." Mivel nem érkezik válasz, az úttestre hullott falevelekre pillant és így folytatja: "Na jó. Legyen elég annyi, hogy rám és a családomra nem fognak vadászni a sárgák. Odaviszem ezt majmot. Felőlem hazamehetsz, úgysincs dolgod ezzel."

"Oké, gondoltam, hogy nem ez az első elbeszélgetés velük fű alatt... Kitapogattad már, mi kérnek cserébe? Mármint az épségedért."

"Nem állsz le ezzel inkább?"

"Van nekik egy ajánlatod. Nem lehetsz olyan ostoba, hogy a sajátjaid ellen kémkedj."

Kiss ráharap a fogpiszkálóra, ami ketté is törik. Két ujjal kiveszi a szájából és eldobja mindkét darabját. 

"Nem, a sajátjaim ellen nem. De aki csapdába csal minket és hátba szúr, az számomra senki. Nem az első eset, mondtam már."

Záros összeszorítja az állát és mélyet lélegzik az orrán keresztül. Döntenie kell. Ez az ember lóvá tudta tenni az elmúlt három hétben. A mai kihallgatáson is lépésekkel előtte járt. Gyanús volt ugyan, de a valós szándékai kifürkészhetetlenek. Ráadásul szinte kizárt, hogy a terveit bárki mással megosztotta volna. Pontosan ilyen emberekre van szüksége: céltudatos, gátlástalan, de képes hideg fejjel mérlegelni a döntései előtt. Úgy tűnik, hogy váratlanul egyre inkább tálcán kínálja magát a küldetés sikere...

"És utána? Tegyük fel, hogy kicsinálod a kapitányt. Ahogy láttam, tényleg kevesen gyászolnák... Aztán jön helyette majd egy másik. De te itt maradsz."

A nyomozó megvonja a vállát és egy hangyányit elhúzza a száját. Nem adja a jelét, hogy meglepődött volna.

"Mondj jobbat. Bújjak el...? Vagy tán vonuljak be?"

"Nem egészen. Egy alkut ajánlok én is... De ahhoz ketten kell odamennünk ma este."

Nincsenek megjegyzések: